Ki tudja miért, ezekben a napokban eszembe jutott gyermekkorom cirkusza. A társulat a közeli ápolatlan helyi labdarúgó pályán verte föl sátrát. A falu apraja-nagyja ment nézni a nagy mutatványt. A gyerekek édességet kaptak.
Nekem legjobban a két lábra álló és ügyesen táncoló ló tetszett. Olyan élethűen és ügyesen tette a dolgát.
Amikor hazamentem, ránéztem a mi izmos lovunkra, de hiába simogattam a szügyét, nem mutatott semmilyen mutatványt. Igásló volt a javából. Arra jó és semmi másra.
Azután a cirkusz elment. Ottmaradt a pályán a sok cigarettavég, papír, faforgács, meg mindenféle más szemét. Ott maradt a nagy üres, semmitmondó letaposott füves mezőség.
A csodák napjai elmúltak. Az igásló továbbra sem állt két lábra, ám izomból minden nap tette a dolgát. Nem is tudta, hogy ő dolgozik az úri lovak helyett, melyek huncutul két lábra tudnak állni. Tovább>>
