Hétvégén voltam Horgoson. Nem járok sűrűn haza mostanában, ezért különösen jól esik, amikor egy egész hétvégét tölthetek otthon a szüleimmel, testvéremmel. A lányommal mentem, és időközben kiderült, hogy egy haverom is csatlakozik hozzánk. Közjegyzőként dolgozik, főként Csantavéren, mindig érdekes témázásaink vannak. Jó megfigyelő és szeret beszélni. Útközben már pödzögettük a témát. Később össze is jött egy kisebb társaság és hát politizálni is elkezdtünk. Említettem már, hogy elég apolitikus közegben mozgok. Szóba került a támogatói aláírásgyűjtés.

Ültem ott és azon gondolkoztam, hogy mennyire olcsón lehet kilóra venni szavazatokat. Cukrot, vizet, lisztet osztanak a DS emberei aláírásokért cserébe. Pont Horgoson. Ki van ez találva. Pár napra rá jött az MRM adathalász honlapja. Ott is van egy kis beetetés, meglobogtatnak pár ezer dinárt aztán lehet íratkozni. Hogy mennyire legális, esetleg etikus, azt meg jobb nem is boncolgatni. Azért mi boncolgattuk egy kicsit :)

Szóval elbeszélgettünk péntek este, elpolitizálgattunk. Szavazatszedésről, az ország élhetőségéről, normalitásáról. Később érkezett még egy ismerősünk. Bennszülött horgosi, félig svájci rokonsággal. Volt is témánk. Svájchoz többen is hasonlították már az országot. Egy másik haverom meg épp akkor érkezett meg Kraljevóból. Lesújtó dolgokat mesélt. Szóval poénkodtunk egy sort az ország számlájára. Konklúziókhoz nem nagyon szoktunk eljutni, de volt egy az est folyamán. Az ismerősünk eldöntötte, hogy visszamegy Svájcba. Kétlaki egyébként, oda a munka köti ide a barátság. Így megy ez - mondta. Hiába próbált itt bármit, vagy nem sikerült, vagy lehúzták. Úgy van vele, hogy dolgozik ott egy fél évet, aztán másfelet bír élni itt. Inkább minthogy dolgozzon itthon folyamatosan. Sokan így vagyunk ezzel. A haverom aki akkor érkezett Kraljevóból próbálta lebeszélni, hogy mennyire jó itt nekünk Vajdaságban, főként a kraljevói vidékhez képest. Bár aztán muszály volt azt is hozzátenni, hogy ő pedig mobil elektorinikai panelokat tesztel Pesten havonta egy-két hetet, a maradék időt pedig itthon tölti. Szóval így tényleg jó itthon.

Tegnap este érkezett a hír, hogy sikerült összegyűjteni egy hét alatt a szükséges számú aláírásokat. Az emberek bizalmat szavaztak. Tudom, hogy nem rajtunk, Szerbiában élő magyarokon áll vagy bukik az ország sorsa, de úgy érzem, hogy ebben a magából kifordult helyzetben igen is sokat tehetünk. Elsősorban Vajdaságért – egy normális Szerbiában.