Pár éve, amikor a barátaimmal Bécs utcáin sétáltunk, az volt a konklúziónk, hogy nem helyes az a kifejezés, hogy Szerbia Európába tart, hogy Szerbia valaha is olyan lesz, mint Bécs. Nem reális ez az elvárás. Ezek itt mások, ilyenek mi sosem leszünk.

Az országban az EU támogatottsága az utóbbi időben 50 százalék körül mozgott. Ez elég lehangoló. Nem lenne az, ha tudnám, hogy egy angol vagy svájci állampolgár szemszögéből nézhetnénk a dolgokat. Ismerőseim körében is egyre inkább téma az EU-ellenesség, vagyis inkább a függetlenség.

Tulajdonképpen az EU ellen politizáló pártok is a függetlenség mellett törnek lándzsát. A függetlenségen túl, régi kérdés már, hogy Szerbia kelet vagy nyugat felé veszi az irányt. Ha kell europeér polgárok vagyunk, ha kell, a nagy orosz testvér cimborái. Ez legtöbbször az éppen aktuális érdekek alapján dől el, ami gyorsan változik, így inkább egyfajta politikai táncra hasonlít mindez, mintsem hiteles politikai irányultságra. Az, hogy elnyertük a tagjelöltségi státuszt, sokan sokféleképp értékelik.

Ünnepelni nincs okunk, pl. a törökök is több mint tíz éve, hogy elnyerték már. A pesszimistábbak szerint, ahogy egy barátom fogalmazott, olyan ez, mikor egy „cégnél előléptetnek alfőnökhelyettes-jelöltté. Magyarán senkiből senkivé.”

De mit jelent mindez ránk nézve, átlag magyar civilekre. Az is lehet, hogy sokat, az is lehet, hogy semmit. Ez mindenképp egy lehetőség, de nem több. Hosszú és nehéz út vár az ország vezetőire, hogy ebből a lehetőségből valami meg is valósuljon.

A pesszimisták számára az EU egyet jelent az eladósodással és a helyi érdekeltségű vállalkozások tönkretételével. Ez nemcsak az ultraradikális politikai nézeteket valló egyének fejében van így, sok antiglobalista megmozdulás van ma már világszerte. Az EU gazdaságpolitkája körüli negatív hírek is növelték az EU-t ellenzők táborát.

Kevésnek érzem magam, hogy ilyen kérdésekben bármi átfogót tudjak mondani.

Egy ismerősöm –  most európai politikát tanul Budapesten –, szerint az első egy év arra volt jó, hogy teljesen hülyének érezze magát, pedig egészen jól tájékozott. Én legtöbbször két érvvel szoktam lezárni a globalista vs. antiglobalista vitát: Szerbia már így is eladósodott, a helyi érdekeltségű vállalatok jó részét pedig már így is tönkretették, vagy leépítették.

Szóval én EU párti vagyok. Nem hiszek az ország abszolút függetlenségében, a körülöttem lévő tárgyak 98 százaléka külfödről származik, a körülöttem lévő kultúra szintén. Egyfajta kulturális bermuda-háromszögként élem meg ezt az országot, ahol minden kulturális hullám partot most, ahová minden csak megérkezik, ahonnét semmi sem jut ki. Épp itt volt már az ideje, hogy nyissunk Európa felé, hogy szorosabbra fűzzük jogi kapcsolatainkat, hogy eltöröljük a határokat. Ez most egy lehetőség és sok-sok munka.