Gondolom mindenki, aki szavazhat, megpróbál valahogy hozzáállni a politikához. Szoktam néha kérdezgetni az embereket, hogy ki mi alapján szavaz vagy épp nem szavaz. Én ezt a ,,4 évente leadok egy voksot aztán minden megy tovább” dolgot kicsit elavultnak tartom. Reményeim szerint minden politika halad a gyakoribb párbeszéd felé, ezt a polgárok egyre fejletteb kommunikációs technológiai tudása idővel úgyis megköveteli. Szóval a politikai hozzáállás lehet sokféle.
Még 2000-ben, amikor a DOS-ra szavaztam (akkor szavazhattam először) egy európai fővárost láttam magam előtt, működő mezőgazdaságot, stabil valutát, technológiai fejlődést. Én akkor egy vízióra szavaztam, a sok párt összefogására, hogy változzon végre valami. Nem egyedi eset az enyém, sokan mások is ugyanúgy víziókra szavaznak, hangzatos kijelentésekre, vidám arcokra, dizájnra.
Azóta jónéhány év eltelt, tisztább előttem az állami struktúra, tájékozottabb vagyok és szélessávú internet hozzáférésem is van :)
Nem akartam magam politikai dolgokkal terhelni, ezért megpróbáltam egy egyszerű/gyors, de kellőképp átgondolt hozzáállást kifejleszteni: elolvasom az adott párt programját, majd megnézem a képviselőit, hogy mit tettek eddig. A programokkal az a baj, hogy mindenki azt mondja, amit hallani akarok, ígyhát jórészt képviselőkre szavazok, leginkább az számít nálam, hogy ki mennyire tartja konzekvensen magát ahhoz, amit a programjában leírt.
Amikor valaki úgy áll hozzá a választásokhoz, hogy csak az számít, hogy mi haszna van belőle, azt meg tudom érteni.
Én is így gondolkozok végülis, elolvasom a programot, megnézem a képviselőket és azon gondolkozok, hogy vajon jóhatással lesz e ez rám.
Vannak azért szélsőséges példák is. Nemrég beszélgettem pl. egy ismerősömmel, aki a radikálisokra fog szavazni, de csak azért, mert neki a határ a biznisz. Na szép, gondoltam először, dehát mit szólhatok én ebbe bele...
Viszont azon gondolkoztam mostanában, hogy az, amit 2000-ben csináltam, mennyire állja meg ma a helyét. Mennyire lehet víziókra szavazni a mai világban?
Én most úgyanúgy látok embereket, akik képesek a hangzatos ígérgetésekre, a vidám arcokra, európai fazonban kiretusált városképekre, végül is a dizájnra szavazni. Na, azt nem tudom megérteni. Azt sem értem meg, hogy fiatalon miért így álltam hozzá. Bár, sok választási lehetőségem akkor nem is volt :)
Mint magyar nemzeti közösség a szerb társadalomban, egy speciális helyzetben is vagyunk. Nekünk fontos az is, hogy a nyelvi jogaink érvényesüljenek, kultúránk megmaradjon és szabadon élhessük azt. Mondjuk ezt a szerb politikai pártok programjától nem is nagyon várhatjuk el, vagy ha igen, akkor maximum kapunk egy Magyar Hírlapot teli helyesírási hibákkal vagy a választások előtt egy könnyű ígéretet, hogy a magyar nyelv tanulását kötelezővé kellene tenni az iskolában.
Én általában minden újdonságra fogékony vagyok, így az új megmozdulásokra is. Figyelemmel kísérem azt a koalíciót, ami az elmúlt pár hónapban alakult. Nemrég mutatták be a programjukat, bár én nem találtam még sehol, lehet majd csak később teszik fel a netre. Összefogásról beszélnek, változásról, fordulatról. Elsőre még szimpatikus is, de amikor látom, hogy jórészt ugyanazok az arcok beszélnek változásról, akik már régóta űzik az ipart, akkor az eléggé visszavesz a szimpátiából.
Azt sem értem, hogy mitől nagyobb összefogás az, amikor 4 párt összeáll pár képviselői hely reményében, mint az, amikor egy párton belül sok ember megtalálja az összhangot? Egy kicsit olyan érzésem van, mintha egy dizájnkoalíció jött volna létre.
Egyébként az emberek többsége legszívesebben újra változásokra szavazna. Sok gond és baj gyülemlett fel, gyárak/termelések álltak le, emberek tízezrei kerültek az utcára vagy éhbérért dolgoznak. Én is elképzeltem már magamnak egy igazi átalakulást, valós idejű demokráciát, hiteles és gyors visszacsatolásokat a törvények kapcsán, lokális szavazati jogot, nyílt és minden részletében áttekinthető költségvetéseket, stratégiákat, szimulációkat. Számomra ezek és ehhez hasonló lépések jelentenék az igazi politikai átalakulást. Néha az az érzésem, hogy a szerbiai politikában a hight-tech maximum egy X5-ösben vagy egy A6-osban érhető tetten. A virtuális világokat pedig nem szimulációra használják, hanem vetítésre. Azt pedig mindenki döntse el saját maga, hogy moziba akar menni, vagy szavazni akar majd.
