Elmúlt a nemzeti ünnepünk, soha nem látott számú és látogatottságú március 15-ei rendezvényünk volt. Pedig bennünket, délvidéki magyarokat a testvériség–egység ködös ígérete és a titói jólét élvezete igencsak megrontott nemzeti érzésünkben, s csak a 90-es évek brutális háborúi kényszerítettek a „Csipkerózsika” álmunkból való felébredésre. Nemzeti érzés tekintetében sajnos végig előttünk állt a többi határon túli magyar régió, azonban épp a legfrissebb társadalomtudományi kutatások mutatták azt ki, hogy jelenleg mi vagyunk a legbizakodóbb, nemzeti szempontból legerősebb identitású, határon kívül élő magyar nemzettest. Ez hihetetlen nagy dolog, s persze sok mindennel összefügg, de biztos, hogy része van benne a VMSZ politikai nyitásának, az MNT szakmai sikerének is.

Most azonban nem erről, hanem a Magyarország körül zajló nemzetközi politikai hullámokról kívánok írni.

Az elmúlt hónapokban a legnagyobb nyugati lapok címoldalain is többször megjelentek Magyarországról szóló cikkek, ami jelzi, hogy egyre inkább figyelnek az országra. Sajnos ezen írások többsége jelenleg még negatív hangvételű volt, de persze mindennek megvan az oka is.

A legfőbb ok az, hogy Magyarországon jelenleg egy példa nélküli lelki-, illetve (Klenanc Miklós szavaival élve) érték-forradalom zajlik.

Ami azért nagyszerű dolog, mert e kis nép még sem tört meg az elmúlt száz év hihetetlen sorscsapásai alatt, s hallatlan életerejét jelzi, hogy a világot ismételten meglepte egy újabb „szabadságharcával”. Csak jelenleg a harc már nem fegyverek, hanem leminősítések, gazdasági megszorítások, EU-s alapok megvonása ellen zajlik. De a magyarság ősi szabadságvágya ismételten felszínre tört, s ráadásul az egész érték-forralom élére maga a magyar kormány állt, annak is történelmi léptékű államférfijával, Orbán Viktorral.

Magyarország célja egy erős, a saját népének érdekét néző, közösségileg elkötelezett nemzetállamnak a kiépítése, ami egyszerre nagyon sok nemzetközi tényezőnek szúrja a szemét.

• Egyrészt a pénzügyi szektornak és a multinacionális cégeknek, amelyeket különösen érzékenyen érintett a gazdasági válság miatt rájuk kirótt különadók bevezetése.
• De zavarja ez az Európai Unió integratív szemléletű szerveit is, különösen az Európai Bizottságot, amelynek célja egy egyre inkább központosított Európa létrehozatala, nem pedig az egyes nemzetállamok megerősítése.
• Az EU-n belül egyre inkább dominánssá váló Németország és Franciaország sem veszi igazán jó néven az esetleges kelet-európai „kistigrisek” megjelenését.
• S persze a háttérben szuperhatalomként ott van az USA is, amely mint a liberális egyéni szabadságjogok tradicionális őre, ellene van mindenféle kollektív irányba való elmozdulásnak, nemzetállami megerősödésnek.

Fel van tehát rendesen adva a lecke, igazán testhez álló feladatot kapott ismét a magyarság. S amivel nem tud mit kezdeni a világ, az a hihetetlen tömeges kiállás az új értékek mellett. Több tiltakozó megmozduláson is emberek százezrei jelentek meg, s próbáltak megálljt parancsolni a világban zajló, Magyarország ellenes folyamatoknak.

S nem véletlenül teszik ezt, hiszen e kérdésben nem csak egy ország függetlenségéről van szó, hanem az egyes emberek életére is komoly befolyással van e küzdelem.

A kérdés ugyanis az, hogy megmaradunk-e érző, másokért felelősséget vállaló, közösségért elkötelezett nagybetűs embereknek, vagy bedarálnak bennünket, s lelketlen, elidegenedett, csak a materiális világot hajszoló fogyasztókká alakulunk át. Ami magával hozza a családunkban lévő harmónia megbomlását, életünk kiüresedését, környezetünk elembertelenedését is.

Bár ismételten hatalmas erők vannak jelen a kis magyar „szabadságharc” egén, ennek ellenére ezúttal is győzhetünk, ha összetartunk, kitartunk, s hiszünk egymásban, közösségünkben, nemzetünkben.