Szabadka polgármestere március 15-e alkalmából köszöntötte magyar polgártársait. Köszönöm, de meglettem volna nélküle. Mert álságos, azt pedig kifejezetten nem bírom. A Demokrata Pártot, ezen belül pedig a szabadkai polgármestert tettei nem jogosítják fel arra, hogy nemzeti ünnepünkön üzenetet fogalmazzon meg. A multikulturalizmus demokrata fölfogása ez. Tetteiben, megnyilatkozásaiban megveti, elítéli, kiárusítja és ha lehet, beszippantja azt, ami magyar, majd ünnepnapon üzen. Ne üzenjen. Cselekedjen. Ne csak választások előtt, hanem hatalmi pozíciója betöltésének egész ideje alatt. És munkatársait is így válassza meg. Polgármesterként utasítsa vissza, ha munkatársai gyűlölködő, kirekesztő mondatokat mondanak ki a magyarokkal szemben. Ljubica Kiselički kijelentéseitől nem határolódott el, tőle magától nem vált meg. Az MNT-hez való viszonyulásával törvényt sértett. Nem kell tőle üzenet. És főleg nem ez a mondata: „ma pedig azt szeretnénk, ha Szabadka lakosságát ezen az ünnepen a közös európai jövő kötné össze”. Nem a vajdasági magyarság és nem a vajdasági magyar politikum miatt beszélünk még mindig jövő időben Európáról. A Demokrata Párt hatalmánál fogva megtehette volna, hogy az európai jövőről jelen időben beszélhessünk. A magyarság mindig az európai értékek mellett állt ki. A Demokrata Párttal ellentétben nem csak szólamokban, hanem tettekben is. Ne rajtunk kérje ezt számon, ne ránk utaljon. Magában, pártjában és a körülötte lévőkben keresse a hibát. A felelősséget. És vállalja azt.
Megrongálták az óbecsei Petőfi-szobrot. Majd mindenki elítéli, és ennyiben marad. Szólamok. Választások előtt különösen fontosak egyeseknek a szólamok. Nem a tettek, csak a mondatok. Olyan közhangulatot kell teremteni, ahol ez nem történhet meg. Ez is a hatalmon lévők felelőssége. Mert megnyilatkozásaikban kizárólagosak. Számukra a VMSZ folyamatosan hátráltató, zavaró tényező, mert nem adja be a derekát, nem alkuszik meg. Mert kéri, követeli, ami jár. Vajdaságnak. A vajdasági magyarságnak. Zavarja őket az összekovácsolódott, erős vajdasági magyarság, a közösség, amelynek van stratégiája, amit következetesen végrehajt. Mert az MNT-ben, a VMSZ-ben szólamok helyett tettek vannak. A szólamokhoz szokottak ezzel nem tudnak mit kezdeni. Fröcsögnek, törvényt sértenek. És ezáltal olyan környezetet teremtenek, amelyben a Petőfi-szobrot meg lehet gyalázni.
„Még kér a nép, most adjatok neki”. Aszfaltot, zúzalékkal felszórt utakat, városi vizet, szennyvízelvezetőt, gyógyszertárat, vérnyomásmérést. Segélycsomagot támogató aláírásért. Magyar vízilabdacsapatot szavazatokért, a multikulturalizmus jegyében. Fényes, drága papíron sárga-kék dicshimnuszt arról, mit köszönhetnek a szabadkaiak a demokratáknak. Ja, hogy ez egyébként a dolguk a hatalmon lévőknek? Hogy a pénzeszsák eleve náluk van, Belgrádtól, Újvidéken át Szabadkáig? Négyévenként egyszer fontosak lesznek a magyarlakta területek.
Az államfő azt nyilatkozta: a választásoktól a demokrácia beteljesülését várja. Én ezt nem a választásoktól várom, hanem a két választás közötti tettektől, az elhangzó mondatoktól és a valóra váltott ígéretektől.
Újabb haladékot kap az Azohem, hogy kiköltözzön Szabadkán, a Makkhetes helyi közösség területéről. Volt, aki a szavát adta, hogy most megtörténik az, ami korábban felelőtlen politikusok miatt nem vált valóra. A garancia az adott szavam, fogalmazott az Azohem igazgatóbizottságának elnöke. Biztosítéknak vehetnénk az aláírt szerződést is. Akkor Oliver Dulić jelenlétében került sor a szerződés aláírására a szabadkai városházán.
Az adott szó és a hitele. Fontos, nagyon fontos szempont, amikor május 6-án szavazunk.
