Ma nagyon nehéz a tízparancsolat szerint, azaz keresztény hívőként élni. Becsapnak, sőt kinevetnek bennünket. Az igazi kihívás, megtartani a hitünket és erkölcsünket, amikor látjuk, hogy körülöttünk a bűnösök érvényesülnek.

Föltalálhatják-e ebben magukat a politikai vezetők? Nehezen. Egyetlen világviszonylatban is fontos vezetőre sem mondhatjuk rá: keresztény értékrend szerint tevékenykedik, példás hívő ember!

Ne legyünk szigorúak, ne állítsunk nagyobb elvárást politikusaink iránt, mint önmagunkkal szemben. Most jön az érdekese!

Valentin Zsifkovits a Gráci Egyetem professzora még 1990-ben írta a ma is időszerű tanulmányát, az Erkölcsöt a politikába! címűt, melyben megfogalmazta a politikusok, azaz a politikai erkölcs tízparancsolatát. A Jel folyóiratban megjelentekor lábjegyzetbe odaírták: „A politikai erkölcs tízparancsolatát csak hívő ember tudja értékelni és megtartani, legalábbis törekedni megvalósítására. Materialista gondolkodásmóddal ez nem lehetséges.”

Lássuk ezt a tízparancsolatot! Mindegyikhez egy kis magyarázatot is ad a szerző, amelyet kivonatosan másolok:

A politikát elsősorban egyéni, csoport, ill. pártérdekek határozzák meg, a politikai erkölcs viszont a közjót hangsúlyozza. Tényként kell tudomásul venni, hogy az embert mindenek előtt a saját érdeke mozgatja, nem a közérdek. Politikai feladat és művészet az egyén érdekét közös nevezőre hozni másoknak és a közösségnek érdekeivel. A múlt és a jelen politikai gyakorlata azt mutatja, hogy az egyéni és pártérdekek háttérbe szorítják a közérdeket. Ennek azonban nem kell így lennie, hiszen a parlamenti képviselők nem érdekképviselők, hanem a nép képviselői.

1. parancs: Az egyéni érdeket kapcsold össze a közjóval, a közösség érdekével!

A hatalmat a politikában komolyan kell venni, hatalom nélkül nincs politika. A hatalom nemes formái az értelem, az érvek, a jó példa hatalma, brutális formája az erőszak. A hatalom tény, nem lehet elutasítani, a hatalomra az egyén érdekei szempontjából is szükség van.

2.  parancs: Törekedj a hatalomra, de ezt az igazság és a szeretet szolgálatába állítsd!

A politikában a siker számít, az erkölcsben ezzel szemben a lelkiismerethez való hűség. A politikában a sikerretörekvés nyilvánvaló és természetes. Problémát az okoz, hogy a siker gyakran bizonyos egyéneknek vagy csoportoknak egoista hasznára irányul, és kárt okoz más egyéneknek vagy csoportoknak, esetleg a jövő generációnak, így lényegében a közjó ellen fordul. Ezen a téren a lelkiismeret jelentősége döntő.

3. parancs: Keresd a sikert, de közben ne áruld el lelkiismeretedet!

A politikában gyakran az ellenségkép uralkodik, az erkölcs, különösen a keresztény erkölcs ezzel szemben az egyetemes szeretetre, a testvériségre és a békére való kötelezettséget hangsúlyozza politikai parancsként. A helyes etikai magatartás az ellenség fogalmát az ellenfél fogalmával helyettesíti. Az ellenség az ember létét a maga teljességében fenyegeti, az ellenfél csak részlegesen. Az ellenséget le kell győzni, meg kell semmisíteni, az ellenféllel lehet kompromisszumot kötni. Az ellenféllel szemben könnyebb tisztességesnek maradni..

4. parancs: Próbálj az ellenfélben és az ellenségben testvért és barátot látni!

 A politikában gyakran az ellenfél szabja meg a viselkedésmódot, és ez néha egy alsó erkölcsi határhoz, az erkölcs gyengüléséhez vezet, az etika ezzel szemben magas erkölcsi célt ír elő, és ennek fokozatos, a realitásokat figyelembe vevő megvalósítását kívánja.

5. parancs: Szállj szembe az alsó határerkölccsel, és ne feledkezz meg arról, hogy van lehetőség fölső határerkölcsre törekedni!

A politika az előítéleteknek, elkendőzéseknek, valamint a féligazságok és hazugságok különböző formáinak különleges küzdőtere, az erkölcs azonban igazságból, őszinteségből és becsületességből él. A politikában hatalmi érdekből gyakran feláldozzák a becsületességet, az igazságot és a hűséget. A mindennapi élet is tele van hazugsággal, így nem várható, hogy a politikában más legyen a helyzet.

6. parancs: Szónoklatokban és ígéretekben maradj hű az igazsághoz!

A politikát manapság jelentékeny mértékben a tömegtájékoztatási eszközök (média) közvetítik, ezek pedig nem járulnak hozzá a társadalmi rendnek a helyes erkölcs irányába való, emberhez méltó formálásához. A média tájékoztatásában a szenzáció gyakran szembekerül a valóban jelentős, fontos eseményekkel.

7. parancs: Mint politikus légy a média barátja, de ne hallgatója; mint újságíró érezz felelősséget a média iránt, mint fogyasztó légy kritikus vele szemben!

A politikát nagymértékben a rendszer határozza meg, az erkölcs szempontjából viszont az emberi személy és az emberi méltóság számít.

8. parancs: Légy hű az alapelvekhez, de ne légy merev az alapelvek tekintetében!

A politikában nagy szerepet játszik az anyagi javak és az életlehetőségek elosztása. Baj akkor van, ha gazdasági szempontok miatt az erkölcsi, kulturális és vallási értékek nemcsak háttérbe szorulnak, de áruba is bocsátják őket.

9. parancs: Úgy törekedj anyagi javakra, hogy közben ne sértsd meg, hanem támogasd a nem materiális értékeket!

A politika területén az élet kemény valósága nyilvánul meg; az etikai normák és alapelvek nem tudnak ennek könnyen megfelelni. Ha azonban az erkölcsi normákat elvetnénk, az olyan lenne, mintha a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntenénk a kádból. Az emberi méltóság érdekében, és hogy az önkényt elkerüljük, a politikát sem lehet felmenteni a kötelező normák felelőssége alól.

10. parancs: A politikai élet valóságában is kövesd azokat az alapelveket, amelyek politikai tevékenységednek értelmet és célt adnak!

A teljes szöveg magyarul letölthető: http://www.keesz.hu/node/798