Felvetődhet egyesekben, hogy mit is keresnek a civilek egy párt választási kampányában? Hiszen a civilség egy (vegy)tiszta dolog, ami eleve kizárja a „csúf” politikához való kapcsolódást.
Nem értek egyet a fenti állítással. Ha nem élnénk kisebbségi társadalomban, hanem egy olyan országban, ahol valójában mi is az adott ország lakosságának a többségét alkotnánk, még lehet, hogy a fenti állítás igaz lenne. De nincs így, hiszen a valóság az, hogy délvidéki magyarokként Szerbiában élünk, s nap mint nap kénytelenek vagyunk megélni a kisebbségi sors minden nehézségét.
De mi is valójában a civil szféra alapfeladata? Többen úgy vallják, hogy legfontosabb funkciója a politikai szféra ellenőrzése. Ez több szempontból is problematikus, s nem elsősorban azért, mert civil szégyenlőséggel, lesütött szemmel állok hozzá e kérdéshez.
Egyrészt a politikai szféra sokkal nagyobb legitimitással bír, mint a civil szféra. A politikai szféra lételeme ugyanis a folyamatos megmérettetés, a választásokon való részvétel, s a politikai porondon csak azok a politikai pártok maradnak meg, amelyekre az emberek a legtöbben adták le a voksukat. Ezzel szemben egy-egy civil szervezet csak a saját tagságára épül, s legtöbbször csak néhány, vagy pár tucat emberre támaszkodik. Így azt mégsem várhatjuk el, hogy néhány emberrel a háta mögött egy civil szervezet több ezer vagy több tízezer szavazatot bíró politikai pártot kezdjen el „ellenőrizni” (persze délvidéki kis világunkban erre is akad példa).
Véleményem szerint a civil szféra legfontosabb feladata nem a „politizálás”, hanem a közösségépítés. A tapasztalataim szerint a civil szervezetek többsége azért jön létre, mert pár aktív, optimista ember összeáll, hogy a közvetlen környezetében tapasztalható problémákkal szemben pozitív irányú változásokat kezdeményezzen, egy kicsit „szebbé tegye a világot”. S teszi ezt nap mint nap a családjáért, ismerőseiért, a környezetében élő emberekért, teljesen ingyen és bérmentve, különösebb köszönet, vagy pláne nem hangzatos sajtóközlemények kiadása nélkül.
De nem jelenti ez azonban azt, hogy a civil szféra semmilyen feladattal sem bír a politikai szférával kapcsolatban. Nagyon is fontos szerepet játszik, hiszen ő napi szinten foglalkozik az egyszerű emberek problémáival, köztük mozog, s így nagyon jó terepi tapasztalatokkal bír. S nagyon fontos, hogy ezek az információk a politikai szférához is eljussanak, fontos, hogy a politikusaink ne szakadjanak el közösségüktől, s így a valóságtól, s többek között ezt biztosítjuk mi, civilek is.
A politika a társadalmi fejlődés esetében a lehetőségek megteremtésének a tudománya, azokat a kereteket alkotja meg, amelyeket utána a civil szféra pedig tartalommal tud feltölteni. Nagyon sokszor pedig ő maga hívja fel a politikum figyelmét egy-egy olyan kitörési területre, ahol meg kellene teremteni ezeket a kereteket. Tehát a két szféra között kell egy állandó kapcsolat, egy dialógus, akár a konstruktív vitát is beleértve.
Kisebbségi közösségben élünk, s állandó külső, többségi nyomás helyezkedik ránk, emiatt nagyon fontos az összetartásunk, az egyes szférák (jelen esetben a politikai és a civil szféra) közötti együttműködés, összehangoltság. Ha ugyanis nem teszünk így, akkor a nemzeten belül diszharmónia, belső konfliktus és káosz lép fel, amely pedig összességében az egész nemzetünket gyengíti meg, s így hosszú távon talpon maradásunk lehetőségét ássa alá.
Ezért fontos, hogy ebben a nagyon fontos pillanatban, amikor egy választás kapcsán a politikai érdekérvényesítő képességünk aktuális határait jelöljük ki, akkor az alapfeladattól eltekintve a civil szféra is kiálljon a politikai szféra mellett, s segítse annak minél sikeresebb szereplését.
Teszi ezt egymásért, közösségünkért, a nemzetért.