Furcsa az élet fintora, hogy soha sem írtam naplót, s most ismét blog-ot írok. Pedig ezt sem szoktam, a Facebook-on sem vagyok rajta, s mégis immár másodszor használom e hallatlan modern kommunikációs eszközt.

S mindezt nem is csak úgy, hanem egyértelműen a befolyásolás szándékával, hiszen ismételten egy választás kapcsán teszem ezt. Ami persze eleve relativizálja az itt leírt gondolatok objektivitását, de ennek ellenére mégsem tehetek másként.

Hiszen helyzet van, egyértelműen a közösségünk szempontjából fontos helyzet. Nem tehetek másként, százszor inkább annál, mint amiért két évvel ezelőtt szintén blog-ot írtam.

Akkor is egy választás, a Magyar Nemzeti Tanács közvetlen megválasztása volt a tét. A blog egy nagyon személytelen dolog, hiszen nem látom a másik személyt, igazából csak magamban vagyok a gondolataimmal. De a nagy beszélgetések, a lakossági fórumok, az emberekkel való találkozások egészen mások voltak. Ott ugyanazokat a gondolatokat mondtam el, amit a blog-ban leírtam, s láttam az emberek arcán a reakciót is. A lassú pozitív változást, majd egyre inkább a lelkesedést. Az emberek elhitték a szavakat, amiket mondtunk, az emberek bíztak bennünk, s hallatlan fölénnyel juttattak be bennünket az MNT-be.

Az elmúlt másfél év arról szólt, hogy nap mint nap megszolgáljuk e bizalmat. S mindent megtettünk azért, hogy lassan egy évszázad óta újra becsülete legyen a magyar embernek e földön, a szülőföldjén.

Sok dolgot már megtettünk, s persze még legalább ennyit meg kell tennünk. De ezt csak akkor tudjuk kiteljesíteni, ha a magyar érdekérvényesítő képesség tovább növekszik, az országos magyar önkormányzat mellett minél több községi önkormányzatban leszünk jelen, s a tartományi és a köztársasági parlamentben is növekedik a súlyunk.

E cél érdekében fogok tehát az elkövetkező hetekben írni, kedves Olvasóm, azért, hogy Önt is megnyerjem, illetve megerősítsem a nemzeti felemelkedés melletti küzdelem gondolatának.