„Mindannyiunknak törődnünk kell a jövővel, elvégre életünk hátralévő részét ott fogjuk eltölteni.” Charles Kettering

Sok ismerősöm - főként a fiatalabbak - alig tudnak valamit a jelenlegi politikai viszonyokról, pártokról. Sokan az összes VM kezdőbetűs szervezetet keverik. Néha úgy érzem, hogy a Svéd Kalózpárton kívül semmi sincs a horizontjukon. Sokak ideológiája, politikai irányultsága közelebb áll a Zeitgeist mozgalomhoz, mint bármelyik létező politikai erőhöz. Első tapasztalatuk az online játékok és torrentek tengerében is már az anonim szerveződésekhez kapcsolódik, de ha később meg is ismernek egy-egy pártot, akkor sem tudják követni a tevékenységüket. A szerbiai pártélet erre csak rátesz egy lapáttal, nehéz követni ki kihez tartozik, ki kinek a színeiben politizál. Azt meg sokaknak végképp nehéz elhinni, hogy Šešelj és Milošević pártja még mindig funkcionál és még rajtuk kívül van vagy 80 párt. Egyre több olyan embert ismerek, akiknek a politikai választás a nem választás.

Ha eltekintünk a napi politikai témáktól, de a demokráciáról, államról beszélünk, végülis akkor is politizálunk. Az adók, különböző számlák ügyében mindenki illetékes, amikor egy közszolgáltatás politikáját kell ízesen megvitatni, akkor mindig lehet beszélgetőtársakat találni. A futurisztikus témák engem mindig lekötnek, ha politikáról van szó, legtöbbször erről beszélgetünk a barátaimmal. Nemrég olvastam pl., hogy a jövőkutatók tervezgetnek már demokráciagépet is „ami valamilyen politikai irányvonalat követ, csak épp ez következetesen azt is csinálja, amit előre beígér. Így tehát a választók a politikai irányvonalak közül választanak, és biztosak lehetnek benne, hogy a képviselő-gép tényleg azt fogja követni abban a ciklusban.” Régebben, amikor egy politológus cimborámmal beszélgettünk, sűrűn az AI és UFO témák felé vettük az irányt. Egyébként tudtommal ő az egyetlen magyar diplomás politológus az országban. Egyszer azt mondta, hogy nem szívesen foglalkozik szerbiai politikával.

Sokan azt mondják viszont, hogy túlpolitizált az országunk. Olyat is hallottam, hogy ahol nincsenek rendben a dolgok, ott foglalkoznak főként aktívan politikával az emberek. Kerestem, hátha találok erről valami kimutatást, szociológiai tanulmányt a neten, de semmit se találtam. Bár belegondoltam és olyan természetesnek is tűnik, hogy akkor akarsz beleszólni a gépezetbe, ha nem olajozottan működik. Ha döcög, meg-meg áll, alig akar elindulni, akkor nagyobb késztetésem van, hogy odaszóljak valamit, hátha az én okosságomtól indul be. De ha minden rendben van - percre pontosak a vonatok, van víz és élelem, tiszta a levegő és biztonság van -, akkor a saját dolgaimmal törődök.

Nem sokszor éreztem azt ebben az országban, hogy bele kell szólnom a politikába. Tulajdonképpen csak a miloševići idők voltak ilyenek, akkor lehetett toborozni seperc alatt embereket, hogy létrával járjuk az éjszakát és a lehető legmagasabbra raggassuk ki az ellenállás plakátjait. Jobban akartunk élni és tudtuk azt, hogy lehetne jobb is. Több mint tíz év eltelt azóta és az utóbbi időben újra kezdtem magam hasonlóan érezni. Nemcsak a szerbiai választások, a magyarországiak is, valamint a netes szerveződések körül is érezhető egy forradalmi hangulat. 

A helyi politika ismét borzolja a kedélyeket. El is felejtettem még a szavazást is (bárcsak kettő nagyobb volt azóta és az MNT-s). Nálam ez különben is kacifántos volt, mert mindig olyan helyen laktam ahol nem szavazhattam és nem mindig engedhettem meg magamnak, hogy elutazzak csak a választások kedvéért. Tavaly volt először, hogy többen is az ismerőseim közül felhördültek. Azon a bizonyos 7 százalékon. Egyébként olyan téma volt ez mindig is, hogy amikor szóbajött, hogy nem élünk elég jól, akkor nonstop elővettük. Hogy lehet az, hogy Vajdaság Szerbia éléskamrája mégis alig kapunk vissza valamit abból, amit beadunk. És akkor jött ez, hogy az a hitvány 7 százalék sincs meg, amit az alkotmány szavatol (elvileg). Miért Vajdaságon kell spórolni? Mert itt vannak a jó földek, mert itt dolgoznak az emberek? Nem értettem. Pedig minden gazda tudja, hogy akkor tejel jól a tehén, ha jót legelt. Meg mi az, hogy az alkotmány által előírt dolog nem tud működni. Aztán nemrégiben jött ez a kollektív bűnösség és a vagyonvisszaszármaztatás. Tejóég! Az volt az érzésem, hogy itt páraknál tényleg elmentek otthonról. Úgy látszik, a botrányos dolgok megmozgatnak. Ez egy kicsit bulvárosan hangzik, de tényleg így van. Azt vettem észre, hogy a legtöbb ismerőmnél szintén így működik a dolog, akkor kapják csak fel a fejüket, ha valami botrányos történik.

Sokszor gondolkoztam mostanában azon, hogy lehet úgy kellene ehhez hozzáállni, ahogy a rendhez is a háztartásban. Ha mindig rendben teszed le a dolgaid, akkor nem harapódzik el a káosz. Most viszont az van, hogy főhet a fejünk, mert nem figyeltünk és nem törődtünk a politikával!