HTML

Friss topikok

Címkék

ágoston andrás (1) aláírásgyűjtés (1) autonómia (1) bársonyforradalom (1) blog (1) bodó barna (1) böjte atya (1) boris tadić (1) civilek (1) civil szféra (1) délvidék (1) dos (1) DP (2) eredmények (3) erkölcs (1) etika (1) EU (1) fiatalok (1) fizika (1) kampánybusz (1) kampányidőszak (1) keresztény értékek (2) kisebbség (5) kisértékű lopás (1) kommunikációs eszközök (1) korrupció (1) közintézmények (1) közügyek (1) kurucz etelka (12) ljubica kiselički (1) Magyarország (1) magyarság (4) magyar érdekvédelem (1) magyar fordulat (1) magyar nemzet (1) magyar sajtó (1) május 6 (5) március 15 (3) megmaradás (2) miskolczi józsef (11) mnt (1) MNT (6) moldova györgy (1) munkahelyek (1) nemzeti hovatartozás (1) nemzeti öntudat (1) nemzeti tanácsokról szóló törvény (1) nukleáris intézet (1) oliver dulić (1) Oliver Dulić (1) önállóság (1) orbán viktor (1) pártpolitika (1) párttagság (1) petőfi-szobor (1) polgármesterjelölt (1) politika (3) politikusok (1) politikusok tízparancsolata (1) sárga pogácsa (1) saša vučinić (1) siker (1) szabadka (4) szabadságvágy (2) szavazás (1) Szerbia (1) szerbia (1) szeretet (1) szlogen (1) szobor (1) tagjelölti státus (1) tagjelölt státusz (1) testvériség-egység (1) tito (1) tömegközlekedés (1) törvények (1) tűzesetek (1) tűzoltók (1) újság (1) ünnep (1) útvonaltervező (1) vajdaság (5) vajdasági klub (1) vajdasági konvenció (1) vajdasági magyarság (6) vajdasági magyar közösség (1) választási kampány (1) választások (16) válaztások (1) vanger lászló (11) Vinča (1) vízművek (1) VMSZ (8) zeitgeist (1) zsoldos ferenc (9) Đinđić-tér (1) Címkefelhő

Az újramelegített „testvériség – egység” eszméje

2012.03.29. 01:45 Zsoldos Ferenc

testveriseg_egyseg.pngAz elmúlt, lassan már száz évnyi kisebbségi magyar léthelyzet folyamatosan a többségi nyomásról, a finomabb vagy erőszakosabb beolvasztási kísérletekről szólt. Kétségkívül a legkegyetlenebb e téren az 1944-es partizán megtorlás volt, amely mélyen beleivódott népünk kollektív emlékezetébe. Bár 1990 előtt nekünk, utódoknak apáink soha sem beszéltek erről, mégis benne volt mindig is a gyász, a megtört lélek jele a szemükben.

A sors fintoraként az új kommunista rendszer már 1945-ben a magyarságnak is felajánlotta az új diktatórikus rendbe való beintegrálódás lehetőségét, amit Titóék a testvériség – egység jelszavával hirdettek meg. S a délvidéki magyarság, lassan ugyan, de élt is ezzel a lehetőséggel, hiszen a túlélési ösztön ezt súgta neki, benne volt a népben az évezredes megmaradás titkos szabálya.

Maga a titói kommunizmus egy baloldali irányzat volt, s egyformán küzdött minden fajta nacionalizmus ellen. S tette ezt sikeresen, hiszen 1944-ben nem csak a magyarság, hanem az összes többi jugoszláviai nemzet hagyományos elitjét is szinte teljesen kiirtotta. A rendszer ilyen szempontból egy idő után némi megnyugvást is hozott a magyarságnak (persze, ha betartották a diktatúra soha át nem léphető íratlan szabályait), hiszen megvédte őt a szerbség korábbi hatalmi gőgjétől, elnyomási attitűdjétől. Voltak magyar iskolák, művelődési egyesületek, a közigazgatásban magyar nyelvű tisztségviselők, rendőrök. A rendszer összességében betartotta a nemzetiségi kvótát, s gyorsan felszámolta az esetleges nemzeti alapú kilengéseket is.

Már az 1970-es évek elején az országban felszínre törtek a rendszer által csak időlegesen elfojtott nemzeti gondolatok, s Tito halála után már megállíthatatlan volt a folyamat. Milošević pedig már nyíltan a nacionalista kártyát vette elő, s az 1990-es években újra lángba borította a balkáni térséget. A polgárháború, a népirtás, a menekültek ezrei miatt a térségben, s így Szerbiában is hihetetlen mértékben megerősödött a nacionalizmus, s a testvériség – egység jelszava alatt évtizedekig elaltatott magyarság is kénytelen volt fájdalmasan és hirtelen felébredni, s a nacionalista hullámokkal szemben szintén nemzeti alapon tömörülni, szervezkedni.

De 2000-ben Milošević megbukott, s mindenki a diktatúra megdőléséről, egy új, szabad társadalomról beszélt. A társadalmi folyamatok azonban nem ilyen könnyen fordíthatóak vissza, a nacionalizálódott, korrumpálódott és kriminalizálódott szerb társadalom természetesen nem változott meg egyik pillanatról a másikra.

S most sincs másképp. A szerb társadalom ma is nemzeti alapon szerveződik, az összes szerb párt keményebb vagy finomabb módon ugyan, de a szerb nemzeti gondolatot állítja gondolkodásának és tevékenységének a középpontjába.

Nincs is ezzel semmi gond, ez egy természetes folyamat. A probléma számunkra akkor kezdődött el, amikor a szerb nemzeti pártok liberális / centrum szárnya a nemzeti kisebbségek irányába is nyitni kezdett (ez elsősorban a Demokrata Pártot jellemezte). Tette ezt azért, hogy a szerb konzervatív / radikális szárny fölé kerüljön, s eszközül használta fel ehhez a nemzeti kisebbségekbe, s így a magyarságba is mélyen beivódott testvériség – egység jelszavának a felmelegítését (persze nem szó szerint e kifejezéssel élt, hanem a modernebb tolerancia, multikulturalizmus szavakat használta).

Sajnos erre a magyarság közül is nagyon sokan nyitottak voltak. Az egyéni érvényesülés reményében magyar „zászlótartókat” mindig is könnyű e szerepre találni, de a legnagyobb gond az, hogy az egyszerű magyar emberek sem utasították el ezeket a személyeket automatikusan, hanem e gondolat, akár egy vírus, egyre jobban terjedt közöttük. S tehette ezt a korábbi testvériség – egység jelszava iránti nosztalgia, a vegyes házasságok még mindig meglévő magas (kb. ¼-es) aránya miatt.

A probléma ezzel a jelenséggel csak az, hogy a Demokrata Párt a titói JKSZ-szel szemben már nem egy baloldali, a nemzeti eszmét elutasító párt, hanem egy erősen szerb nemzeti alapon álló politikai tömörülés. Jellemző, hogy a titói rendszerrel szemben az elmúlt 12 évben továbbra sem szűntek meg a magyar verések, a folyamatos atrocitások, nem oldotta meg a közigazgatásban a kisebbségek arányos képviseletét, az egyenlő érvényesülési lehetőséget. Mert a rendszer nem is igazán akarja e problémákat megoldani, mert nem ez a célja, s nem is érdeke ezek megoldása.

Bármennyire is szeretnénk mi egy békés, kiegyensúlyozott országban élni, a viszonyokat elsősorban a többség határozza meg. S mindaddig, amíg a többség erősen nemzeti alapon szerveződik, folyamatosan diszkriminál bennünket, mi sem csinálhatunk mást, mint összezárjuk a sorainkat, a belső demokrácia megteremtése mellett kőkeményen összetartunk, s küzdünk, hogy megőrizzük nemzeti életterünket, értékeinket, identitásunkat.

Címkék: tito kisebbség zsoldos ferenc testvériség-egység

A bejegyzés trackback címe:

https://civilkurazsi.blog.hu/api/trackback/id/tr944345699