HTML

Friss topikok

Címkék

ágoston andrás (1) aláírásgyűjtés (1) autonómia (1) bársonyforradalom (1) blog (1) bodó barna (1) böjte atya (1) boris tadić (1) civilek (1) civil szféra (1) délvidék (1) dos (1) DP (2) eredmények (3) erkölcs (1) etika (1) EU (1) fiatalok (1) fizika (1) kampánybusz (1) kampányidőszak (1) keresztény értékek (2) kisebbség (5) kisértékű lopás (1) kommunikációs eszközök (1) korrupció (1) közintézmények (1) közügyek (1) kurucz etelka (12) ljubica kiselički (1) Magyarország (1) magyarság (4) magyar érdekvédelem (1) magyar fordulat (1) magyar nemzet (1) magyar sajtó (1) május 6 (5) március 15 (3) megmaradás (2) miskolczi józsef (11) mnt (1) MNT (6) moldova györgy (1) munkahelyek (1) nemzeti hovatartozás (1) nemzeti öntudat (1) nemzeti tanácsokról szóló törvény (1) nukleáris intézet (1) oliver dulić (1) Oliver Dulić (1) önállóság (1) orbán viktor (1) pártpolitika (1) párttagság (1) petőfi-szobor (1) polgármesterjelölt (1) politika (3) politikusok (1) politikusok tízparancsolata (1) sárga pogácsa (1) saša vučinić (1) siker (1) szabadka (4) szabadságvágy (2) szavazás (1) Szerbia (1) szerbia (1) szeretet (1) szlogen (1) szobor (1) tagjelölti státus (1) tagjelölt státusz (1) testvériség-egység (1) tito (1) tömegközlekedés (1) törvények (1) tűzesetek (1) tűzoltók (1) újság (1) ünnep (1) útvonaltervező (1) vajdaság (5) vajdasági klub (1) vajdasági konvenció (1) vajdasági magyarság (6) vajdasági magyar közösség (1) választási kampány (1) választások (16) válaztások (1) vanger lászló (11) Vinča (1) vízművek (1) VMSZ (8) zeitgeist (1) zsoldos ferenc (9) Đinđić-tér (1) Címkefelhő

A mi Szabadkánk ...és a földből előtör egy törpe

2012.03.27. 14:02 Kurucz Etelka

Szabadka.jpgEste nyolc óra körül kerékpározok haza. Bevallom, nem a legszabályosabban közlekedem, sőt egyáltalán nem, amikor a szabadkaiak körében csak „ a Borovo utcájaként” emlegetett útvonalat választva a sétány szélén karikázok. Merthogy ez egyirányú utca, elméletileg ezen keresztül nem lehet kijutni a városközpontból. Gyakorlatilag vagy körbebiciklizem a fél várost, hogy szabályosan hazajussak vagy szabálytalankodom. Vagy tolom a kerékpárt negyed órát, de ezt rögtön elvetettem. De igazából nem ez a lényeg – bár megérne egy mesét maga a szabadkai közlekedés is. Szóval biciklizek haza a sétány szélén, teljesen szabálytalanul. Jól esik az este sötétje, a tavasz illata, meg hogy hazafelé tartok. A következő pillanatban azonban majdnem frászt kapok. Közvetlenül mellettem, a sétány betonkockái közül, a földből előtör egy félember, egy törpe, a feje körülbelül a térdemnél, ahogy tekerem a pedált. Fékezek, megállok. Nézek. Nézem a szobrot. Merthogy az, nem félember, nem törpe menekül a föld alól. Megemésztem a látványt, és biciklizek tovább haza, néhány perc múlva már teljesen szabályosan. Közben eszembe jut, hogy napközben hallottam, szobrot avatott a fél városvezetőség, mert hogy egyrészt kampány van, másrészt ötven éves a Vízművek. Szóval ezt a szobrot láttam.

Otthon, amikor már mindenki elcsendesedik, olvasom a neten, hogy a munkások előtt tisztelegve ajándékozta meg a szoborral a várost a Vízművek. Erről az jut eszembe, hogy a munkások előtt tisztelegni ily módon felettébb kétszínű, amikor annyi a munkanélküli ebben a városban, amennyi, és amikor a városvezetőség és a szintén demokrata államvezetés annyit sem törődik a semmiből vagy szinte semmiből élőkkel, mint én azzal, hogy szabályosan közlekedem-e vagy sem. Mert ha igazán törődne, az az intézkedésein is látható, sőt érezhető lenne, nem csak a politikusi megnyilatkozásaikban. Aztán másrészt erről az is eszembe jut, hogy a Vízművek inkább azzal foglalkozna, tekintélyes évforduló ide vagy oda, sőt annál inkább és a 21. századra való külön tekintettel, hogy Szabadka minden térségében legyen ivóvíz és kanalizáció. Az aknából előbukkanó vízvezetékszerelő kéztartását szemlélve pedig az jut eszembe, hogy a munkás vagy segítségért könyörög, hogy húzzák ki abból a gödörből (majdnem mást írtam), amibe került, pontosabban amibe belekényszerítették, vagy pedig a kommunista-szocialista munkásideál emlékét eleveníti fel. Mindkettőben van ráció, ha a mai Szabadkát nézem.

Aztán ma olvasom a Magyar Szóban, hogy Petar Balažević, a vállalat igazgatóhelyettese úgy fogalmazott az ünnepségen, hogy a városban sok jelentős és csodálatos épület van, melyeknek megálmodói ismertek, de a vízellátást nem jelöli meg semmi. Erről eszembe jut, hogy néz ki Szabadka, mivé züllesztették le ezeket a csodálatos épületeket. Zenede, Gimnázium – most hirtelen ez a kettő miatt szorul össze a szívem, és rögtön utána a többiért is fáj. És rögtön erről az is eszembe jut, hogy a Demokrata Párt, pontosabban a Boris Tadić által vezetett pártkoalíció pénteki kampánynyitóján azok, akik így lezüllesztették Szabadkát, azt ígérték, sőt megesküdtek rá, hogy visszaadják a város régi fényét. Ha nem vették volna el, nem is kellene visszaadni. De ők vették el, módszeresen, szándékosan, koszfészekké, romhalmazzá züllesztve a mi gyönyörű Szabadkánkat.

Erről meg Wass Albert jut eszembe, a mondata, „Adjátok vissza a hegyeimet”. Adjátok vissza Szabadkánkat. Rájövök, kicsit sántít ez. Egyrészt, mert nem kapták meg soha, hanem elvették, elrabolták és kisajátították, amikor a VMSZ-t kivonulásra kényszerítették, azáltal, hogy olyan helyzetet teremtettek. Másrészt azért, mert Szabadkát csak mi vehetjük vissza, teljesen egyszerű módon, május 6-án, amikor szavazunk. Szabadkát (is) mi magunk szerezhetjük vissza.

Nincs miért hinni az ő ígéreteiknek. Ugyanazokat az embereket indítják, kiemelt helyen, akik módszeresen tönkretették a várost, fizikailag, lelkileg, szellemileg, szellemiségében. Minden tekintetben romboló, megosztó politikájukkal. 

Szabadka a miénk. Mindenkié, aki polgári, európai értékeket vall, nem csak szavakban, hanem tettekben is, kiállásban, értékekben. Május 6-a ezért kiemelten fontos, nekünk, szabadkaiaknak.

Címkék: választások szobor szabadka vízművek május 6 kurucz etelka

A bejegyzés trackback címe:

https://civilkurazsi.blog.hu/api/trackback/id/tr124343465