HTML

Friss topikok

Címkék

ágoston andrás (1) aláírásgyűjtés (1) autonómia (1) bársonyforradalom (1) blog (1) bodó barna (1) böjte atya (1) boris tadić (1) civilek (1) civil szféra (1) délvidék (1) dos (1) DP (2) eredmények (3) erkölcs (1) etika (1) EU (1) fiatalok (1) fizika (1) kampánybusz (1) kampányidőszak (1) keresztény értékek (2) kisebbség (5) kisértékű lopás (1) kommunikációs eszközök (1) korrupció (1) közintézmények (1) közügyek (1) kurucz etelka (12) ljubica kiselički (1) Magyarország (1) magyarság (4) magyar érdekvédelem (1) magyar fordulat (1) magyar nemzet (1) magyar sajtó (1) május 6 (5) március 15 (3) megmaradás (2) miskolczi józsef (11) mnt (1) MNT (6) moldova györgy (1) munkahelyek (1) nemzeti hovatartozás (1) nemzeti öntudat (1) nemzeti tanácsokról szóló törvény (1) nukleáris intézet (1) oliver dulić (1) Oliver Dulić (1) önállóság (1) orbán viktor (1) pártpolitika (1) párttagság (1) petőfi-szobor (1) polgármesterjelölt (1) politika (3) politikusok (1) politikusok tízparancsolata (1) sárga pogácsa (1) saša vučinić (1) siker (1) szabadka (4) szabadságvágy (2) szavazás (1) Szerbia (1) szerbia (1) szeretet (1) szlogen (1) szobor (1) tagjelölti státus (1) tagjelölt státusz (1) testvériség-egység (1) tito (1) tömegközlekedés (1) törvények (1) tűzesetek (1) tűzoltók (1) újság (1) ünnep (1) útvonaltervező (1) vajdaság (5) vajdasági klub (1) vajdasági konvenció (1) vajdasági magyarság (6) vajdasági magyar közösség (1) választási kampány (1) választások (16) válaztások (1) vanger lászló (11) Vinča (1) vízművek (1) VMSZ (8) zeitgeist (1) zsoldos ferenc (9) Đinđić-tér (1) Címkefelhő

A ti ünnepetek! A miénk.

2012.02.28. 12:22 Kurucz Etelka

rigo.jpgFebruár van még, két nap az utolsó téli hónapból. De az, hogy reggel, mikor a párom kinyitja az ablakot, madárcsicsergést hallok a kerti tujafákról, és az ágyban hunyorogni kell ébredezéskor, már a tavasz illúzióját hozza... (Igaz, ma reggel a napsütés elmaradt, de a madárcsicsergés nem, és az elmúlt napok ébredés-élményeiből a napsugarakat most is ideképzelem.) 

Szeretem február utolsó napjait.

Benne van az izgalom, a várakozás.

A tavasz kezdete egyet jelent márciussal, március 15-ével, az ünneppel.  

Számomra nem közhelyes, nem elavult a szó, és ami mögötte van. Kötődéseink. Egymáshoz, a múlthoz, erőfeszítéseinkhez, mindahhoz, ami a jelenben közösségként összetart bennünket. Kapaszkodó a mindennapokban a tény, hogy ahogyan a történelem során annyiszor, akárcsak 1848 tavaszán, most is van lendülete a jelennek, ami magával ragad.

Nem csak a kis saját, külön életemnek, hanem magyarként, a vajdasági magyar közösség tagjaként.  

Mennyivel többet nyújt napról napra, hogy amikor céljaimat fogalmazom meg, nem csak a kertet körülvevő foghíjas kerítés felújításának és a múzeumi hűtőszekrény lecserélésének az igénye fogalmazódik meg bennem célként az elkövetkező hónapokra, hanem az is, hogy a magam lehetőségeihez mérten hozzájáruljak ahhoz, hogy az idén is minél több magyar elsős legyen az iskolákban, hogy minél több magyar fiatal vállalja az egyetemet.

Öröm az is, hogy a kisfiamat elvihetem megannyi rendezvényre, hogy szereti a néptáncot nézni és a népzenét énekelni, hogy beírattam a könyvtárba, hogy tudom, két év múlva magyar iskolába megy majd, és önkéntelenül is magyarul fog megszólalni hivatalos helyeken is, mert neki már ez a természetes.

Akárcsak az, hogy a Bújj, bújj zöld ág mellett a Kossuth-nótát is tudja, mert az apja mellett egyiket is, másikat is teljesen természetesen, egyszerűen megtanulta.

És ha minderre gondolok, akkor valahogy büszkébb vagyok és    azt érzem, magából az életből, a szépségből több jutott, nekünk.

Mert az új kerítésért és frizsiderért csak nekem és a páromnak kell megdolgoznunk, de mindazért, amiről  szóltam, a közösség dolgozott meg, dolgozik meg, az MNT-vel, a VMSZ-szel, velem, velünk. 

És ilyenkor, február utolsó napjaiban, márciust várva, az is eszembe jut önkéntelenül, mennyire gazdagok vagyunk, mennyire több jutott nekünk. Emlékszem, a párom mesélte, tavaly, amikor a helyi közösség termét szerették volna igénybe venni a nemzeti ünnepünkre – és amit végül nem kaptak meg, nem kaptunk meg – a DP-s titkár, aki mellesleg magyar és tényleg csak mellesleg, ha egyáltalán az – azt dobta oda neki: Ja, NEKTEK ugye valamilyen ünnepetek lesz?

Igen, NEKÜNK lesz és van ünnepünk. És ezzel együtt annyi minden! Nekik pedig tényleg csak a frizsider és a kerítés maradt.        

Címkék: ünnep március 15 kurucz etelka

A bejegyzés trackback címe:

https://civilkurazsi.blog.hu/api/trackback/id/tr954219787
Nincsenek hozzászólások.