Nem tudom, mások hogyan vannak ezzel, de bennem még mindig nem tisztult le május 6-a. Ha őszinte akarok lenni, márpedig az akarok, akkor be kell vallanom, hogy jó adag keserűség is van bennem. Persze, ha jobban belegondol az ember, és elemzi mindazt, ami a számok mögött van, jobb kedvre is derülhetne.

Elmúltam 35, kornak talán ez nem mondható egy normális országban, Szerbiában mégis elmondhatja magáról az ember, hogy megélt már ezt-azt, éppen ezért nem érhetik nagyobb meglepetések, csalódások. Úgy tűnik, ez sem igaz.

Először is, arra számítottam, sokkal többen mennek el szavazni. Nem így lett. Tíz emberből még hat sem vette a fáradtságot. Másodszor, azt hittem, aki elmegy szavazni, tudatosan teszi azt. Számomra úgy tűnik, nem így történt. Vagy valami egészen különleges logika vezérelte az embereket, amikor az egyik szavazólapon az egyik opció mellett döntöttek, a másikon egy másik mellett, a harmadikon  pedig egy harmadik mellett. Aztán azt is keserűen veszem tudomásul, hogy az eredmények lassan jöttek, jönnek. Mintha nem is a 21. században élnénk. A szavazatszedő bizottságok felkészületlenségéről, a kampánycsend tiszteletben nem tartásáról, a mobiltelefonokra folyamatosan érkező pártüzenetekről, a szándékos megtévesztésekről már nem is beszélek. Tovább>>