Megvolt a szavazás. Az eredménnyel egészen természetesen: mindenki elégedetlen. Mert ilyenek vagyunk: mindenből többet szeretnénk, mint amennyi jár nekünk.

Egyénileg elégedetlen vagyok, mert nem gondolkodott mindenki úgy, ahogyan én szerettem volna (és nem mindenki szavazott az én „kedvencemre”).

A pártok elégedetlenek, mert sokkal jobbaknak és népszerűbbeknek gondolták magukat, mintsem amilyenek.

Akik egészében látják a helyzetünket és jövőnket, azok tudják, hogy életjavító reformok az elkövetkező négy esztendőben nem lesznek.

Na, a régi végén máris kezdődik az új: minden párt elkezd úgy helyezkedni, hogy a legközelebbi választásokon jobb eredményt érjen el. Tehát a hatalmi pártok nem a javulást hozó (és gyakran fájdalmas) reformok útjára lépnek, hanem népszerűbbek és még népszerűbbek szeretnének lenni. A választási kampány alig ért véget, s máris kezdődik az új. Ez majdnem négy évig tart. Bármilyen: ki kell bírni. Addig lesz idő elemezgetni és értékelni. Esetleg változni is. Ha. Esetleg. Netán. Mert önmagunkat a legnehezebb meggyőzni. Pláne arról, hogy tökéletességünk közepette valamit esetleg másként kellett volna, vagy kellene tennünk… Tovább>>