Az elmúlt napok egyes politikai megnyilvánulásai kapcsán azt jut eszembe, hogy mindennek van határa, még akkor is ha kampány van. Meggyőződésem, hogy kampányban is léteznie kellene egy elvi minimumnak, ami alá nem süllyed politikus, főleg ha magyar. Keserűen tapasztalom, hogy ilyen minimum nem létezik, egyesek valóban mindenre képesek. Pénzért, hatalomért, pozícióért? Elismerésért? Meggyőződésből? Bármelyik is legyen döntő a felsoroltak közül, léteznie kell egy határnak, amit az ember nem lép át.

Számomra megálljt parancsoló alapelv, axioma, hogy magyar vagyok. Magyar vagyok itt, Vajdaságban, Szerbiában, a Kárpát-medencében, Európában. Minden ebből fakad, minden innen indul ki és ide tér vissza. Személyiségem, cselekedeteim, kimondott mondataim, vállalásaim, lemondásaim alapja az, hogy magyar vagyok. Teljesen természetesen. Ahogyan fizikai valóm életben tartásához levegőre, élelemre és vízre van szükségem, ugyanúgy szellemi, lelki és erkölcsi valóm, lényegem meghatározója a magyarságom. Nincs ebben semmi kizárólagosság. Mivel ilyen vagyok, ez vagyok, becsülök minden embert, akinek nemzeti hovatartozása meghatározó, alapérték, ami feltételezi, hogy mentes a kizárólagosságtól, a gyűlölettől. Tovább>>